Ami az orrunk előtt van, az általában kimarad, elfelejtjük megnézni. Majdnem ez történt velünk is, de örülök, hogy nem hagytuk ki. Közvetlenül a ház mellett, a völgyön keresztül(erre a völgyre nyílik a házból kilátás) egészen az öbölig vezet egy erdei út. Az öböl tele vitorlásokkal, kisebb, nagyobb hajókkal, de a fürdőzők elkerülik, mert a cápák itt tanyáznak párzási időben. Az erdő olyan, mint egy esőerdő. Burjánzik, bizonyos elemei elpusztulnak, újjáélednek. Emberkéz nyoma csak az erdőbe vágott ösvényen. A fel-felröppenő madarak rikoltása kísér. Már megint itt van egy szarka! Remélem, most nem szúrt ki magának,nem vagyok harcos kedvemben, aztán futni sem tudok (kificamodott a lábam.)

A másik utolsó program, hogy felülről, most már összegezve az eddig látottakat, mégegyszer megnéztük Sydneyt. Ez a legmagasabb torony, a város közepén, s egy óra alatt forog körbe. 3D-ben, a jegyárban benne foglaltatott egy pár perces film Sydneyről...olyan, ahol a papagáj feléd repül, meg a hajó is elüt, vagy a cápa szájában végzed. A sötétben szabad sikítani.(majd letagadom)

By By  Sydney!

Ha már Mártiéknál vagyunk, nem állhatom, hogy ne mutassam be színszeretetét. Lenyűgözött. Én is szeretem a színeket, de Márti minden pillanatban együtt él velük, figyel rájuk. Mégiscsak hogy venné ki magát a kalap, ha nincs rajta legalább egy pink virág, amely ruhánk színére reflektál?! Ki mernék én menni így az utcára?

Mindössze 40X40 cm-t foglal el a lakásból a színek szerint rendezett fiókok szekrény

Ez csak a szemüveges fiók...a kollekció nem teljes. (Márti gardróbjából)

Ha a leszarást haza tudnám vinni, hát haza vinném nektek. Annyira nem érdekli az embereket, hogy ki mit szól, öregek forrónadrágban, kövérek cicacuccban...a lényeg a kényelem, s az önmegvalósítás. Igazából nagy márkákat sem látok. Azt gondolom (persze blablablabla minőség), hogy a márkák viselete is az önigazolás eszköze. Ebben mi jól állunk. Szabadság! Csajok, hordjatok kedvetek szerint, amit akartok!

Létezik-e sajátos ausztrál viselet? Talán a kockás ing kigombolva, alatta póló, farmer és valami csizmaszerű. Szeplőkkel az igazi. Az UGG (Ugly: ronda) névre hallgató, a legenda szerint az őslakosok kreálta szőrös báránybőr (Nem az angolok hozták be a merinót?) csizma, amely világkarriert futott be. Ma minden divatra adó hölgy szekrényében legalább egy párnak feltétlenül lennie kell. Olyan ausrtalicum, mint a mi pálinkánk, meg kellett védeni a márkanevet (amerikai bitorlóktól. Sikerült). Vigyázat, hamisítják! Otthon is lehet kapni, de ha nem UGG, azonnal szabaduljatok meg tőle! Fantasztikus kelmék egyszerű (nothing!) szabásvonallal, ausztrálosítva az indiai szári (indiai viselet: csodaszép színű és mintájú anyagok vágatlanul), amelyet az óceáni szél lengedeztet. Anyagmintában feltűnik az aboriginál mindenütt...tetőtöl talpig. És hódít a mini!

Amikor idilli tájon jársz, gyakran fölteszed magadnak a kérdést: mi a francnak nem itt él az ember? Ha a napod egyetlen feladata, hogy meggyógyulj, több időd marad ezen tűnődgetni.

Még az éghajlat is fantasztikus! Bármerre indulsz, ott a tengeróceán. Az egzotikus madarak, amelyeket otthon, sápadtan kalitkába zárva látsz, itt bejönnek a lakásodba, közelről szemügyre veheted, anélkül, hogy kiállítási tárggyá szelídítenéd őket. Annyira világos minden. A házak belső falai szinte látszódnak, a lakások átláthatóak( szó szerint, látod az anyát a konyhában, a gyereket és a kutyát a nappaliban, a férj pedig javítja a korlátot). Az otthoni lakások a szemmel veréstől is védenek.(még így is feljelent egy jószomszéd). Itt az emberek kedvesek. A "how are you" kérdésre válaszolnak, megköszönnek dolgokat és MOSOLYOGNAK. Még hajléktalannak lenni is jobb. Ha nem vagy elég hülye, akkor fölveszed a mindenkinek járó segélyt, de nem fogsz megfagyni, az garantált, s biztosan találsz valami ennivalót a természetben.

Akkor meg miért nem itt akarsz élni? Túl jó itt. Az első napokban nem is tudtam mit írni. Semmi nem rázott meg, szélsőséges érzést nem váltott ki semmi belőlem. (Talán a sivatag). Lehet, hogy nem nekem való az idilli. Miért szeretjük a rossz fiúkat? Tudjuk?

Azért kékek, mert az eukaliptusz erdők kéket ontanak magukból. (Vagy a levegőperspektíva átszínezi a hegyeket kékre?) mindegy, lélegzetelállítóan szép! A teljesítményem is duplán: 1.nem vagyok jól, megfáztam, 2: mégis legyőztem magam, kimentem a szédítő kilátóba.

a Kék hegység változatos, sziklás erdős tája számtalan jelzett túristaúttal várja a kirándulókat. Sydneytől kb 2 órát utaztunk, sokan minden nap megteszik ezt a távolságot, A környéket Sydney elővárosának tekinthetjük, vonattal elérhető. Mindig kedvelt nyaralóhely volt, sok az angolos nyaralóház. A kávénkat a múltból itt hagyott "angol" szállodában ittuk, mint egy Agatha Christie regényből léptek volna ki a figurák(ők persze téáztak). Le nem vettem tekintetem az egyikük rafinált rózsaszín kalapjáról.

Számos izgalmas képződmény, kilátó várja az ide látogatókat. A mai lajstrom: 3 kenguru, 3 kilátó. (Megígértem, hogy kenguruhúst nem eszem! Nem tudnék a szemükbe néznil. Bellenéztem) Ma a banksiaval ismerkedtem. Ez az a növény, amely a tűzben szaporodik, akkor nyílik ki a magháza. Milyen szép gondolat!

A sziklák veszélyesek. Ne lépj a korláton túlra! Több ilyen mementóval találkoztunk.

Ez a dolog nagyon tetszik és népszerű Ausztráliában. Annyira népszerű, hogy országosan meg van hírdetve. Regisztrálhatsz rá, mint eladó, hogy megtalálhassanak a vevők. Így nekünk, Mártival (no fiúprogram!) könnyű dolgunk van: cím és térkép! A jó vadászösztönt támogatja az is, ha tudod, melyik a jó környék. Itt is igaz, jobb környéken jobb cuccoktól válnak meg az emberek. Ez a szombat délelőtti szórakozás mindenkinek kellemes, barátkozunk is, nem csak vadászunk. Kicsit a privát zónákba is belátsz, találkozol családokkal, sokféle stílussal, alkudozol és társalogsz. 

Sajnos limitált a helyünk, de néhány életbe vágó tárgyat ( bornyítót, zenélő macit, beach ruhát) még beszuszakolunk a bőröndbe.

Ez a bájos kislány épp az esernyőt kínálja rózsaszín pöttyös (sajnos)  kinőtt esőkabátjához: kettő az egyben.

... és a barátai is egytől egyig tetszettek. Igaz, nem volt zenei (idegen)vezető. Így nem gátolt meg semmi az élvezetben. Éljenek a primer örömök! A koncertfelvétel CD- jét visszük (esetleg átmásolom, ha nem voltál a budapesti koncerten, mert ott is játszották ugyanezt).

Köszönet a jegyekért fiúk: Jakab, Simon, Benő!

A koncertteremben most sem lehetett fotózni, de a telefonommal még nem teltházasan csináltam 2 képet. Kényelmes a szék és szuper helyen ültünk, kösz, fiúk!

Sydney legmenőbb tengerpartja a Bondi beach (igazság, hogy Tamaramáig tart a kiállítás). Ezek a képek ott készültek. A sziklás, homokos part sokszor izgalmasabb, mint az alkotások maguk, de néhány a válogatásból...legyen az én koncepcióm a "kocka". A középsőn a művész nem csak ebben a dobozban pucolta az üveget, hanem egy sötétebb dobozban is időnként . A művészet kemény dolog! Az ember agyvize itt a beach én fólforr, ha nem vigyáz magára (s nincs egy lesötétített doboza is).az alsó képen én vagyok, aki átmentem 10795-ként.(már jegyezve vagyok: én vagyok a 10795-ős! Érdemes élni!

Harmadszor voltam Párizsban, mire "najó' nézzük meg az Eifel tornyot" bekövetkezett...mert minden közhely taszított. Aztán akkora élményt jelentett! Azóta nem ódzkodom a híres épületek megtekintése ellen. Sydney Operaház az egyik kedvencem. Az ilyen épületeket nem akarjuk lerohanni, lassan szeretnénk bevenni, apró részleteiben elmerülni, felfedezni. Körbe jártuk az első nap. Közelről megfigyelhettük a kagylószerű, apró téglányokból kirakott burkolatot, a monumentális felvezetést: a lépcsősort, az óceán szagát és hangját... Másodszor(ez tegnap volt), vezetéssel bele mentünk. (Kis csalódás, mert nem vittek a színpad mögé, csupán a publikum által bejárható részeken voltunk). Pénteken majd jön a koncert!...

Mindig nehéz egy görbe teret szögletes standarddal betölteni (a belső tér sok esetben egy másik doboz, az íves héj alatt, s ez látszani szokott), s még Jakab is említette, hogy a belső nem annyira jó...így nem voltak elvárásaim. Meglepetés ért, sokkal jobb, mint amire számítottam. Nagyon egyszerű színkódok: vörös, lila, szürke, fekér, kék. Jól áttekinthető, hatalmas terek emberléptéküvé téve (viszonylag alacsony mennyezet,. A falak az előadótérben feketék, hogy összpontosíthassuk figyelmünket a színpad felé. A székek nagyvonalúak, félkemények, kényelmesek, akusztika (elhiszem, hogy) kiváló. (Bent fotózni nem lehet!)

Minden városban van olyan épület, amely hatalmas viták, ellenállás közepette születik meg. Utzon ( a dán tervező, aki a 218-as sorszámmal megnyerte a pályázatot) mielőtt befejezte művét, el kellett hagynia a várost. Soha többé nem tért vissza. Az okokról szőrmentén beszélnek( politikai, gazdasági: több, mint 10X lépte túl a költségvetést.)

Nincs olyan ember, aki ha elvetődik Sydneybe, ne látogatná meg az operaházat.

Sydney megértéséhez a börtönök is hozzá tartoznak. Cook kapitány megjelenése után a szigetet gyakorlatilag elitéltekkel népesítették be az angolok. Nagyon sok esetben apró bűnökről van szó,(zsebtolvajlásért pl. életfogytiglan) Kényszermunkával kezdték építeni a várost( 1780-1848). Aztán később ez finomodott (1848-1886), sok emigráns telepes és főleg nők érkeztek (akiknek kedveztek a törvények is) a jobb élet reményében. Családi vállalkozások, települések jöttek létre, az eredeti ausztrál benszülötteket kiszorították, vagy néhányan szolgaként integrálódtak a gyorsan fejlődő gazdaságban.

Az UNESCO Világörökségi listájára 11 helyszínt vett fel a kényszermunka-időkből. A Hyde Park Barack e létesítmények egyike, a legnagyobb forgalmú, ma múzeum. Mit gondoljanak múltjukról a leszármazottak? A történészek megítélése sem egyértelmű ezügyben. Az ősök, akiket elhurcolak: büntetést, vagy esélyt kaptak? Jobban hangzana, ha esélynek láthatnánk. Egyébként baj van, akkor az angolokat nagyon kéne utálniuk, akik őseiket rabszolgasorsra kényszerítették...És hogyan maradhatna Ausztrália a korona egyik ékköve?