Ami az orrunk előtt van, az általában kimarad, elfelejtjük megnézni. Majdnem ez történt velünk is, de örülök, hogy nem hagytuk ki. Közvetlenül a ház mellett, a völgyön keresztül(erre a völgyre nyílik a házból kilátás) egészen az öbölig vezet egy erdei út. Az öböl tele vitorlásokkal, kisebb, nagyobb hajókkal, de a fürdőzők elkerülik, mert a cápák itt tanyáznak párzási időben. Az erdő olyan, mint egy esőerdő. Burjánzik, bizonyos elemei elpusztulnak, újjáélednek. Emberkéz nyoma csak az erdőbe vágott ösvényen. A fel-felröppenő madarak rikoltása kísér. Már megint itt van egy szarka! Remélem, most nem szúrt ki magának,nem vagyok harcos kedvemben, aztán futni sem tudok (kificamodott a lábam.)

A másik utolsó program, hogy felülről, most már összegezve az eddig látottakat, mégegyszer megnéztük Sydneyt. Ez a legmagasabb torony, a város közepén, s egy óra alatt forog körbe. 3D-ben, a jegyárban benne foglaltatott egy pár perces film Sydneyről...olyan, ahol a papagáj feléd repül, meg a hajó is elüt, vagy a cápa szájában végzed. A sötétben szabad sikítani.(majd letagadom)

By By  Sydney!