Van, aki szomjazza a híreket egy templom ajtó hűvös nyugalmában (szeretem ezt a képet)

Van, aki simán csak egy narancslére szomjazik (ez lennék én), s van a kedves néni (a képen), aki elkészíti.

Van, aki stratégiai megbeszélést folytat, mielőtt hozzáfogna.

Van, akinek csak 2 mp-e van. (A lámpa zöldje animálva, ha a kritikus ponthoz ér a visszaszámláló, rohanni kezd az emberke, egyre gyorsabban...)

Van a bölcs, aki nem siet sehova. Minek is? Az élet nem habostorta és addig jár a korsó a kútra...mégis megbotlik 

Van, aki csak szeretne ledőlni...

Vannak babák, akik még a macijukat is elhagyják, ha barátkoznak velem.

De sebaj, a rohamosztag majd visszahozza...már rajtuk a golyóálló mellény, láttam.

...Én addig eszem a chilei cseresznyémet. T.(Tényleg) J.(Jó) ! 

J.R., a zseniális streetart művész (bizonyára láttátok valamelyik projektjét), hatalmas fekete-fehér portrékkal rakja tele világszerte, lebontására ítélt épületeket, v. falakat. Ezek az arcok szembe néznek velünk. Az értelmetlen szembenállásunk döbbenetes jelképei, kereszténnyel a muzulmán néz szembe, az arabbal a zsidó, a gazdaggal a szegény, vagy csak egy arc (néz)...gondolj, amit akarsz, de nem vonhatod ki magad a hatása alól.

Vannak mégis emberek, akiket annyira felháborít, hogy dühösen szaggatják le a képeket. "A szabadsághoz az is hozzá tartozik, hogy letéphetem"

Mindig csak az egyik oldaláról nézzük a dolgokat. Valaki valakiket terrorizál, s meg van róla győződve, hogy csakis az ő igaza az igaz. Ha valamiért, ezért tetszett a los angelesi szellem, s a kiposztolt plakát.

Ez a kép hordozza nekem a legtöbb emociót. A fiú, aki egyedül áll nyuszijelmezben. A fotózáshoz nagyon készséges, nyugodtak a mozdulatai, de törékeny és magányos.

A harsányabb, magamutogatás volt inkább jellemző. A legjobban a homoszexuális fiúk vonják magukra a figyelmet: csupasz fenék, csupasz felsőtest. Nem agresszívek, de minden alkalmat megragadnak, hogy mutogassák magukat. Engem egyáltalán nem taszított, inkább elgondolkodtatott...olyan volt, mint a pigment a festékben. Ha nagyobb területen oszlana el, halványabb lenne a szín.

A szexualitás mindenkinek a problémája, az élet legnagyobb mozgatója. Miért kéne érzéketlennek lenni, vagy nem elfogadni a másságot? Honnan tudod, milyen érzés másnak lenni? Ha tehetném, megtenném, hogy esélyt adjak minél több embernek, hogy úgy éljen, ahogy szeretne. Ha a fiúkat szereti, akkor a fiúkat, ha a lányokat, akkor a lányokat...szeresse. Ne gyűlöljön!

...Semjén egy közszereplő, szemben velem...s biztosan nem tetszene neki L.A., vagy rosszul gondolom?

Milyen mázlink van! Los Angelesben épp a halloweeni őrületbe csöppentünk, itt a vallásos Santiagoban pedig (igaz, kényszerűségből: most lenne a "pihenés a szállodában" program)  kifogtuk a vasárnapot. Most látom, milyen az, ha nincs nyitva semmi. Rémes. Az utcák (néhány kivételével) teljesen kihaltak. Láthatjuk szürkén, kopottan a sétálóutcákat, amelyekre holnap nem fogunk ráismerni. Az emberek, bizonyára pihennek a családjukkal, templomba mennek, közösen ebédelnek...De, ha valakinek (szerencsétlenségére) nincs családja? így még magányosabb.

Ami szembeötlő, először azt hittem, csak egyedi eset, az utcán fekszenek a gazdátlan kutyák. Ahogy fekszenek, az döbbenetes. Olyanok, mint egy-egy elhagyott zsák, élettelenek, szoborszerűek.

Az útikönyvek szerint a dél-amerikai államok között itt a legkisebb a kontraszt a társadalomban. A reptér mellett elhaladva egész bungalló-városok épültek, a belvárosi negyedekben nyoma sincs a nyomornak. Mi a Heidelbergi Egyetem tulajdonában lévő apart hotelben lakunk. Ebben semmi chilei nincs.

Hideg van, érkeznek a plusz "takarók"

A táj, a havas hegytetők, sokat ígérnek. Ma még nem rohanjuk le őket...Végre, bejutunk a szobába!...a három óra, az három óra (ennyit a német precizításról) 12 órás utazás után, stop, a recepciótól a szobáig 5 óra alatt juthattunk el.

A rengeteg álrendőr között szép számmal képviselteti magát a rendőrség. A képen egy barátságos BMW-motoros alakulat. Ott vigyorognék, vigyorogtam közöttük (mert ezt is lehet!), de sajnos a fotós szabira ment.

Ezt a képet a faddi nagypapának lőttem...látod, milyen vicces a kolléga? ugyanilyen járgányod van, puszi

A plakát összegezhetné a benyomásaimat L.A-ról. Ha ezt a Semjén látná!...

Reptéri idill...mert kell egy kis kényeztetés (intimitásról szó sincs)

Biztosan nem én vagyok a célzott közönség. Nem hoz lázba, hol terítik le a vörös szőnyeget az Oscarhoz, vagy Chewbacca ölelésében fotózkodhatom. A pulzusom sem ugrik ki, ha bele tehetem a kezem valamelyik híresség kéznyomába (apropó! Shirlley Maclaine keze nagyobb, mint az enyém!) Igazából csak kapkodom a fejem, az emberekre tudok figyelni...mindenki, egy egész busznyi gyerek egy irányba tartja a gépét, felém( mert a sztárok lépcsőjén állok), én nem állhatom, gyorsan lefényképezem őket (vették a lapot, sikerült kizökkentenem őket, bruhaha).

Minden olyan, mint a moziban. Még a házak is annyira könnyűszerkezetesek, fából készültek, viszont a stílusukat az éppen aktuàlis óriásplakátok adják meg...az az érzésem, a kleiszternek statikai szerepe is van. Gondolkodtam, mit is jelent nekem az utcakép? Grafikusként megannyi grafikai munkát: plakáttervezést, ha a szakma csúcsán állok, s ha undergroundba áll az irány, jön a grafitti!

Művész, az mindenki. Vagy volt, vagy lesz. Most nem tudok különbséget tenni, ki van (halloweeni) jelmezben, s ki hordja a rendes ruháját. Szeretem az őrülteket! A jelmez is sokat elárul az emberekről.

Most rápihenünk, aztán valószínűleg felvesszük a szállodafüggönyt, hogy ne lógjunk ki este a Sánta Monica bouldvardon.

Ha az utcai ruha a jelmezed, festesz egy monoklit (ahogy itt fent), s már is beolvadtál...

Hollywood Westben, a Sunset blv.-on lakunk, elég fura szállodában. Ma egy félpucér csaj fekszik a recepciós feje felett, egy üvegkalitkában (naná, hogy nem fotózom le!). A pincér csaj pedig frissen fehérített fogával, a nagy szerepre várva folyton mosolyog. Itt minden megtörténhet, csak szürke ne légy! Lehet, hogy Eddie Murphy húzott el mellettünk. ..Ki tudja? Csak egyet tudok, hogy rengeteg a fotótéma, de nem vagyok Vivien Maier, s nincs titkosan lövő Hasselbladom...csak egy tűzpiros, kódolt iPadom, s mire exponálok( hajjaj!). Így kénytelen vagyok irigynek lenni, s bezárni a legizgalmasabb képeket (magamba)

így megy le a Sunset boulvaron a nap, csoda, ha így hívják?

A Gettyről. A hegy tetőn áll, s anno nem tudtuk a gyerekprogramba beilleszteni (Universal Stúdió: ijesztgetős túra, állatkert volt, Benő 5-6, a többi kiszámítható). A Getty türelmes, azóta is itt áll és megvárt. Igazi kultúr-sziget. Paul Gettynek, s jól működő alapítványának köszönhetően minden ingyenes (kivétel a parkolás). Nem értem, miért nincs itt mind, aki teheti! Nincs zsúfoltság, bár vannak néhányan a tágas épületkomplexumban. Meier, a kortárs építészet egyik legjelentősebb amerikai építésze, fantasztikusat alkotott. Engem lenyűgözött, de a kerttervező is. Az épület minden részlete izgalmas, s úgy tűnik, a sok funkciót rendesen kiszolgálja: kiállító termek, kutató részleg, gyerek foglalkoztató, éttermek, előadótermek, vonatállomás (a parkolóból ingyen).

Tetszenek az apró részletek, pl. az ajtónyitogató csomópontok ( nem a megszokott helyen), mintha forgóajtó nyílna, karakteresebb, könnyedebb az egész tőle. A spontán elemek, a nap, a szél  játékával is számolhatott az építész. A tudatosság mindenütt jelen van. A kiállításoknál ugyanezt az igényességet tapasztalom, (jó lehet itt dolgozni!) a tárgyakat bele helyezik egy jól strukturált rendszerbe, valóban vezetnek. Pl., annyit hallunk a középkorban használt festékalapanyagokról, de csak itt láttam megmutatva, odatéve az ásványokat(egészben, darálva), vagy a növényi alapanyagokat. Elvégre a kiállítás a vizuális memóriánkra épít!

A Getty alapítvány (jelentős művek restaurálása) támogatását (390 ezer dollárt) a Madridi Prado kapta, Rubens 6 fára festett Eucharisztia témájú képének restaurálására. A kiállítás a restaurátorok innovatív munkáját, a képeket és a belőlük szőtt gobleneket mutatta be.

Ezek az esernyők ingyen rendelkezésedre állnak, ha nagyon tűzne a nap...és még reklámfelület sincs rajta

Holnap kitör a Halloween őrület, csőre töltöm a diszkrét pirosat...jó éjt mindenkinek!

Halloweenezők tudják hova érdemes betérni,...ahol várják őket.