Dávid városa, (amit nemrég tártak fel és tették bejárhatóvá részeit), a mai óváros falán kívül, egy forrás köré épült. 4-5 ezren lakták. Salamon később a dombra, a mai óváros területére építette a templomot (első, második). Ez az ősi forrás mindennek a központja volt: az életnek, a küzdelmeknek, a csatáknak. Meg kellett őrizni a vizet, ennek a módozatait láthattam volna Dávid városában. Sétálgathattam volna a régi medence mellett, átpréselhettem volna magam keskeny réseken, nem kérhettem volna telefonos segítséget, ha infarktust kapok. Klausztrofóbiások ne menjenek! Maradtam a napsütésben egy vörös cicával, és csak gondolatban jártam be a födalatti várost.

Az idegenvezetőnk, Rafi, nemcsak a föld alá, de a város fölé is elvitt. Egy nagyon keleti filinget idéző szálloda tetejéről ("ilyenbe még Indiában se menjetek!"-monta), a zsidó negyed, az arab, a keresztény és az örmény.

Yad Vashem. Kötelező!

Izraelben muszáj a biztonságról is beszélni. Ennek árnyoldalairól is. Ez a kép egy villamosmegállóban készült, ahol egy gyanús arab fiút igazoltat két lovas rendőr. Mindenütt fegyveresek: katonák, közlekedési társaság biztonsági emberei. Nem szeretnék itt arab fiatalember lenni (másutt sem).