Milyen mázlink van! Los Angelesben épp a halloweeni őrületbe csöppentünk, itt a vallásos Santiagoban pedig (igaz, kényszerűségből: most lenne a "pihenés a szállodában" program)  kifogtuk a vasárnapot. Most látom, milyen az, ha nincs nyitva semmi. Rémes. Az utcák (néhány kivételével) teljesen kihaltak. Láthatjuk szürkén, kopottan a sétálóutcákat, amelyekre holnap nem fogunk ráismerni. Az emberek, bizonyára pihennek a családjukkal, templomba mennek, közösen ebédelnek...De, ha valakinek (szerencsétlenségére) nincs családja? így még magányosabb.

Ami szembeötlő, először azt hittem, csak egyedi eset, az utcán fekszenek a gazdátlan kutyák. Ahogy fekszenek, az döbbenetes. Olyanok, mint egy-egy elhagyott zsák, élettelenek, szoborszerűek.

Az útikönyvek szerint a dél-amerikai államok között itt a legkisebb a kontraszt a társadalomban. A reptér mellett elhaladva egész bungalló-városok épültek, a belvárosi negyedekben nyoma sincs a nyomornak. Mi a Heidelbergi Egyetem tulajdonában lévő apart hotelben lakunk. Ebben semmi chilei nincs.

Hideg van, érkeznek a plusz "takarók"

A táj, a havas hegytetők, sokat ígérnek. Ma még nem rohanjuk le őket...Végre, bejutunk a szobába!...a három óra, az három óra (ennyit a német precizításról) 12 órás utazás után, stop, a recepciótól a szobáig 5 óra alatt juthattunk el.