Kipróbáltam! Picit édes, de csak lágyan, utóíz nélkül.. Hűvös és szomjat oltó. Utcai, gépesített változata...

Egyenesen a fáról...Ezek az emberek fakivágással foglalkoznak. Miközben vágják a pálmát, a kókuszdiót hasznosítják.

Nem is lehetne más, mint csak benyomásaim a városról. Ez a hely, ahol még megnéznék néhány dolgot, ahol erős hiányérzetem maradt. A legjobban a favella (bodega) városrészek izgatnak, ahova helyi vezető nélkül nem tanácsos bemenni. A favelláktól eltekintve, nem találom a gettósodás nyomait. Hatalmas, széles utcák, magas házak (15 emelet alacsonynak számít) között megbúvik egy-egy régebbi, vagy szakadtabb ház, csillogó utcák közé beékelődik egy koszlott utcácska. Hatalmas parkokban (természetesen pálmafákkal) futkároznak az emberek, vagy gördeszkával húznak el melletted. A tömegközlekedést sem sikerült kiismerni. Mindenből van valami, nehéz lenne megúnni. És tér, tér, tér...meg a fantasztikus vulkánikus eredetű hegyek, mintha az isten művészkedett volna, mikor kitalálta Riot. A taxis ma azt mondta a sajátos közös nyelvünkön. "Ha most vannak itt először, ezentúl mindig ide akarnak jönni majd"Copacabanai szálloda tetején a bár, még senki sem pottyant a medencébe...korán van

Még elég zöld vagyok Rioból...látszik?

Rózsaszín bicikli és a Bacardi 

Ezzel a sárgával közlekedhetsz, ha a sajátod nem fért a bőröndbe.(Itau)

Sokan itt is motoroznak, mert olcsóbb, dugó álló

Egy iskolai szünet ellesett pillanata, FOCI, készül az utánpótlás.

A magas házak tövében megbúvik egy-egy ékszer templomocska.

Nem látom a tetejét...

Mindenkinek vannak érzései, előképei egy városról, aztán a tapasztalatai vagy átírják, vagy kiegészítik ezt. Riót a karnevál írta belém. Olyan képeket láttam magam előtt, főként meleg, (sőt forró) színekben, hogy tigrismintás fenekek riszálnak szorosan egymás mellett, ahova én be sem férnék.

A valóság az (ami a Corcovadoba vezető túrát illeti), a fenekek oké, szorosan, alig férek közéjük, de nem vörösek-sárgák, hanem hideg kékek-zöldek. Az őserdő hűvösében visz fel az út a sziklacsúcsra. Ez egy húsgyár. 

Több módon lehet megközelíteni: gyalog (ötven százalékos szavazat nem elég hozzá), vonattal és minibusszal. A vonatnál kígyózó sorokkal találkozunk, így lelkesen fogadtuk a minibusz alternatívát. SOHA NE TEGYÉTEK! Itt kétszer kiszállítanak, háromszor kell sorba állni, háromszor kell jegyet váltani.

Háttal áll neked a szobor, amikor végre megérkezel. Elképzeled, milyen fantasztikus lenne itt, ha csak a tájra és magadra tudnál figyelni. Vannak, akik próbálkoznak. Látok egy fiút a parapeten ül, meditatív pózban, háttal a tömegnek, szemben a látvánnyal. Hogyan is lehetnél kettesben?

A város feltáruló képe...nem találok rá szavakat, lélegzetelállítóan gyönyörű! A vízből és a házak közül kimagasló meredek, hatalmas sziklapúpok, a belső tó, a stadion (melyik is az?)...Megéri, mindent megér! (Gyorsan el kell felejteni a húsgyárat, a futószalagot, amire ráraktak)

Felfelé 3, lefelé 2, összesen 5 minibusz belsejét sikerült megismerni...lépésben a "futószalagon"

Trópusi természetvédelmi területen visz az út felfelé 

Az utolsó kisbusz-váltóhely, sokat látott vidék...

Ez a majom egyedül fölpattintotta a kuka tetejét. Lehet, hogy a szelektív gyűjtés miatt?

Addig eszembe sem jutott, hogy ezek a szabad majmok, vadállatok, amíg nem sikítoztak körülöttem.

Föfelé és lefelé nézve is káprázatos látvány.

A kilátás a belső tóra, melyet bicikliút vesz körül.

Sárkányrepülők, ernyősök keringenek felettünk. Az mekkora élmény lehet, onnan, fentről!

Mindenki trükközik, hogy self-fotót csináljon magáról a szoborral. Erre már külön kis távtartót is gyártanak a kínaiak.

Jó hangulat, a kék csapat előtte és alatta vigyáz a rendre...

A narancs csapat meg utána

A lányok egy pillanatra megálltak a fotózás kedvéért

Vannak szinesebb figurák

És vannak akik a sokszínűséget utcai ruhában hírdetik...

Tegnap ígéretet tettem, hogy megkóstolom, fogyózni ne akarjatok vele (édes tészta, csokival töltött változatbam)

Nincs túlöltözve, hiányzik a bevásárló cekker

Ők viszont szépen fel vannak öltözve. Az egyik kutyus miatt nagyon izgultam, tüllszoknya volt rajta, amikor rájött a szükség...nehogy összekakilja magát, szegény!

Mindig van kidumálni való...

Black and white

Argentin géppel érkeztünk Brazíliába.

Eleredt az eső, leszakadt az ég. Mert Brazíliában vagy rendesen esik, vagy süt a nap. Szokatlanul gyors döntést hoztunk, s beültünk a 10 m-re lévő, "semmikülönös" vacsorázóhelyre a tengerparti sétány mellé. A látóteremben lévő három tv közül csak egy közvetített meccset, a másik kettőben Esmeralda vágyakozott Rodrigo után, miközben a gazdag Julio Armandez fehér nyitott sportkocsijával megpróbálta elcsábítani gyönge szívét.

Nem brazil, de perui M.Vargas Llosa, akinek a Júlia néni és a tollnok című könyve folyton eszembe jut, mióta Dél-Amerikában vagyunk. Az egész mű két történet (történet a történetben) rádiós szappanopera író élete és az általa írt szappanopera folytatásokban, (remek rajz erről a világról)...Aztán Argentínában Evita színészi karrierje is rádiós szappanoperával indul. Nem hagyhatom ki e jelentős terméket, hozzá tártozik a néplélekhez!

Közben a pincér kihozta a halakat, a bort, töltögetett, pakolgatott. Az eső elől már több utcai árus is közelebb húzódott hozzánk. Talán védelmet kerestek a bennünket is megvédő tető árnyékában. Figyeltem, milyen szerény pénzkereseti lehetőség az, hogy valaki a kukoricáját, vagy churruzoját árulja. Még felmerült bennem a kérdés, hogy ezekkel a kerekes bódékkal vajon ott állhatnak-e, ahol akarnak...de a válaszra már nem maradt időm.

A mi szerény, vékonydongájú pincérünk rövid szóváltás után nekiment az egyik árusnak. Rugdosta, elkapta, az ujjait a szemgödrébe mélyesztette, mintha ki akarná tépni a szemét. A fekete srácot sem kellett félteni! Félelmetes volt. Gyors, mint a vihar. Csak nagyon nehezen tudták szétválasztani őket. A brazil szappanoperákban is vannak a jók és a rosszak. Itt, ebben a verekedésben: a fehér pincér és a fekete srác küzdött egymással.

Megettük, fizettünk szépen, s elsétáltunk. A rendőrautó villogó lámpájában még láttam, hogy a szemtanúk meséltek a történtekről. Csupa fehér, csupa szállodai alkalmazott...

Megnéztem közelebbről, mit is árulnak a fekete fiúk...Holnap ki fogom próbálni!

Az ablakunkból a házak felé nézve...

Megérkezésünk első napján feltűnt, közel a Mayohoz (ahol laktunk) egy épület, amelyen kb 30 m-es Evita portré volt. Ma már tudom, ez a Szociális Minisztérium épülete. Egyik oldalán a mikrofonos Evita, a másik oldalon a jól ismert szőke portré, fekete vasból hajtogatva. (A városban több ilyen, eddig csak Argentínában látott stílusú köztéri mű látható) Mi ez az Evita kultusz? A Madonna féle filmből erre nem kapunk választ, itt utálják, nem azonosulnak vele. Számos hely van, amely "museo" Evitànak hívja magát, feltehetően lehet posztereket, kistáskát kapni, de mi az igazit kerestük. 

Az igazi MÚZEUM épületét, maga Evita vette meg jótékonysági alapítványának, ahol hajléktalan gyerekeket fogadtak be. A 20-as évek végén épült, a nemzeti öntudat újjáéledésének jegyeit magán viselő épület, spanyol- olasz historizáló stílusa talán nem véletlenül tetszett meg Eva Peronnak.

Halála és kultuszának szabad gyakorlása óta ismét, ma már múzeumként, az Eva Peron alapítvány gondozásában van, Nemzeti Emlékhely.

Az Evita kiállítás bemutatja a kezdeteket, a házasságon kívül született gyermek nehéz sorsát, a színészi karrier kiugrási esélyét, találkozást Peronnal, a házasságot és a firstladységet. Nyitott szívvel érkeztem ide, de nem tudom eldönteni: nagy formátumú okos nőt látok, vagy egy becsvágyó színésznőt...Aki külsejét megváltoztatja, a feketéből szőke lesz. Aki, minden szerepléshez gondosan válogatott jelmezeket ölt, s ruhatára  egyre inkább a legdivatosabb és legdrágább szalonokból kerül ki. Van, hogy a nemzet lobogójának színét ölti magára, vagy szende szűz, vagy díva, vagy dolgozó nő...mikor, mi a szerep. (Ezek a ruhák kezdetben vastag derekúak, aztán egyre vékonyabbak. S ez a fogyás nem csak az utolsó évében jelentkező betegségének köszönhető, inkább a hiúságának.)

Olyannak látom, aki fürdik a személyi kultuszban...gyermekkönyvek róla szólnak.

Akinek a férje a választásokra megválik a katonai egyenruhától, hogy jobb benyomást, több szavazatot szerezzen. Sok itt a PR! Miközben Peron a diktatórikus hatalomban hisz és átírja az alkotmányt, példaképe a fasiszta Olasz, de főként Németország. Még akkor sem tetszik ez, ha nem pontosan másolja példaképét. A fasizmus szociális demagógiáját vették át, s a külföld (Anglia, Amerika) gyűlöletét. A világ nehezen fogadja el, hogy sok háborús bűnös (Mengele, Eichman) itt talált menedéket. Talán ezek a pénzek, amit a bűnösök rejtegetéséért kaptak, fedezték Eva Peron fényűző életét. (A rossznyelvek szerint.)

A kiállítás úgy kezdődik, hogy szélsőségesen látjuk Evitát (ejnyebejnye!): feketén, vagy fehéren. Itt a pozitív képet erősítik. A jóléti idő az ő nevéhez kötődik. Elérte, hogy a nők szavazati jogot kapjanak. 

A női szavazójog kivívása rengeteg támogatót szerzett, sikert hozott. (Peront főként a nők választották) Evita színészi képességeit a tömegek megnyerésére, férje, s maga karrierjének építésére használta. Mi a bajom ezzel?

Evita a Social Ministry épületénPeron 49 évesen ismerte meg a 25 éves színésznőt, Évát A pályakezdő színésznőAz elnök és a firstladyÉrt az emberek nyelvén...Nőgyűléshez illő szerelésRajongó szeretet írta ezeket a könyveket...

Argentína most nem csapott be. Az irodában az ajánlatot tévő lány nem kecsegtetett, hogy csak most, csak nekünk valami speciálisat ad el. 100 km-re a várostól, egy vidéki estancián, reggeltől estig. Élveztem a mai napot. Olyan volt, mit amikor a cirkuszi kötéltáncosnak látod közelről harisnyáján felfutni a szemet. Lehet, hogy a program sorrendje is segített (az első programszám egy pohár bor). A szereplők multifunkciósak voltak. Lovagoltak, pincérkedtek, főztek egyszemélyben. A társaság pedig multikulti. Képviseltette magát: Peru, Ausztrália, Svác, Venezuela, Kanada, Dubai, Kína...és a népszerű Magyarország! Mindenki szépen énekelt, ez spontán akció volt, talán a legmeghatóbb pillanat (Kína kezdte)

A tangó káprázatos! Mackó úr táncolt egy vérprofi táncosnővel. A nő nem volt fiatal, de a háta minden részletében kidolgozott...sok munka van ebben is, meg a mozdulataiban is. Elhiszem, hogy évszázadok írták a koreográfiát. Aztán sután, bénáztunk mi is egyet, nagyon kedvesen, ügyelve, hogy ne egymás lábára lépjünk, ettől aztán időnként elveszítettük az egyensúlyunkat. A táncban bizonyára ezért van az egymásba kapaszkodás (hogy ne dőljünk el)

A lóra felülni sem lenne könnyű, de leleplezem, hogyan csináltuk MI. Van egy lépcső, kettő! A kettőre ráteszed a lábad, s alád tolják a lovat...aztán állsz ott, várod a többieket, miközben a lovad meg sem mozdul, de ha megmozdul, lehet, hogy legel, vagy elvisz egy fába...

Egész nap etetnek, itatnak, hogy ne legyen időd az önképed teljes összeomlására...és még hátra vannak a guachok!

A tangóziást és a gauchok (Argentína cowboyai) mutatványát látván, rögtön eszedbe jut a számtalan kihagyott pilates óra...majd otthon! Most még benyomod a tapasokat (kostoló falatkák). Otthon majd beiratkozol egy argentin tangóra is.

A tangó alaplépéseit együtt is gyakoroltuk

Első a felülés

Aztán  várni a többiekre. Az én lovam kicsit magasabb, kicsit makacsabb volt, de a visszaérkezéskor tolakodott. :))

A gauchonak mindenért meg kell dolgoznia. Most épp a lány csókjáért próbálja lekapni a gyűrűt...szegény lány!

Nemzetközi társaság...

1 kg húshoz 1 kg hagyma kell a töltelékbe, no meg fűszerek...ez az empanada (van vega változata is)

A Kocsis, aki egyben a pincér és a csókért küzdő gaucho is...