...és akkor még a brazil fenekekről nem is beszéltem! Nem kell bele implantátum ( mint Kínában, ahol fenékimplantátummal is árulnak farmert), így is jó, formás, karakteresen brazilos. A meglepő, ahogy a kirakatbabák moletten pucsítanak ...mint az életben. Lehet, hogy a brazílok találták ki a "vállald magad" kampányt, nem a Dove.

Dubai: egy nő soha nem jár egyedül. Középen van az egyensúly?

Kína: össznépi, nemzeti játék

Maonál a kocka kicsit lekerekítve...

Sydney, Bondi beach: kockák milliónyi lehetőséggel

Wollombi, Ausztrália: barátságos családi szálloda a borvidéken...minden finom, kicsit múltidéző és nyugodt.

Chile, Santiago környéke: szeretettel, tisztasággal, jó borokkal és ételekkel várnak. Rend van.

Chile, Valparaiso: meg tud újulni...

Argentína: a múlté a főszerep...

Rio de Janeiro: könnyíts magadon!

Az őslakók csak nyomokban...

Az Urulunál leltem ezt a kockát, ott hagytam, hogy aki utánam jön, megtalálhassa...

Itt 5 óra köröl kel fel a nap, s este 6-kor már sötét van. Ebédelni, ha 1 után akarsz, már nem biztos, hogy a széked és asztalod nem kerül víz alá. Hatalmas hullámokat ver a dagály, olyan, mint egy hisztis gyerek, ártalmatlan.

Köszönjük, hogy velünk utaztatok. MERT UTAZNI JÓ! TÁRSASÁGBAN MÉG JOBB.

Hamarosan otthon találkozunk! Szeretettel várunk Benneteket egy blogbarát partyn!

Kérlek, regisztráljatok a blogbaratsag@gmail.com emailcímen. A regisztráció csak annyiban fontos, hogy a részleteket emailban egyeztethessük. (Elég, ha az általatok használt emailcímről küldtök egy Hellot a blogbaratsag@gmail.com címre, hogy válaszolhassak.) 

1888, utolsóként a világban, Brazíliában is törvénybe iktatták a rabszolgaság eltörlését. Északon, ahol vagyunk most, ingyen földhöz jutottak az emberek. Ha mi úgy látnánk, hogy itt a szegénység vert tábort magának, az csak azért van, mert a változást nem követjük. Barátaink szerint nagyon dinamikusan fejlődik a vidék. Gazdálkodnak a földeken, ahol állunk 3 évvel ezelőtt csak homok volt, ma pálmaliget. Édesvízet 40 és 120 m mély kutakból nyerik. A környék erősen szeles, a szélmalmok rendesen termelik az elektromosságot. (Itt is beleng mindent a korrupció, erről azért nem írok részletesen, mert ez senki számára nem jelentene ismeretlen élményt.) A lakosság kb 90%-a vallásos, százféle gyülekezet van. Speciális helyzet, hogy sokszor nem a saját templomaikban gyakorolják a vallásukat, amolyan mixd módon. 

Aracatit 40 ezren lakják. Sokszínű piaca a környék bevásárló helye. Van, hogy több, mint 100 km-ről érkeznek a vevők, vagy az árusok. Mód van " bérlovaskocsival" haza fuvarozatatni a bevásárolt holmit, mi pedig mehetünk a saját bugginkkal, vagy "közösségi" járművel.

Még mielőtt ez a szegénység bármelyikünk képére a együttérző szomorúság kifejezését rajzoná, biztosiíthatok mindenkit, itt boldogok az emberek. Egyszerűek, nyitottak, derűlátóak. (Hát ezt vinném haza, de hogyan, mekkora a túlsúly?!)

Inkább a nők társadalma (nem én találtam ki, de tetszik). A nők tartják kezükben a családot, szorgoskodnak...az átlag pasi kényelmes, lusta. Itt is legális a coca, a matte. (nálunk nem, nem viszek!)

Brazília, nem Aracati. A leggazdagabb környék Sao Paulo, 23 millióan lakják, ez a business központja (itt nem voltunk). Jelzi a gazdagságot és a méreteket, hogy van olyan katolikus templom, ahol 50 helikopter parkolóhely van a templom körül kialakítva.

Aracatiban egyszerű az élet, de a klíma és az emberek csodálatosak.

Kesudio, a tetejét szoktuk enni, a piros gyümölcs is hőkezelve, lekvárnak, ehető

Több utcányi zöldség, gyümölcs piac

Fűszerárus. Vettünk vaniliát, és még...elfelejtettem a nevét, de mindenre jó.

Tíz pénzbe kerül, vagy 10 kiló...darab mégsem lehet!

Közben a burkolatot is lerakják, csatornáztak a városban.

Egy kép kizárólag a lányoknak!

Egy másik a fiúknak, szeretettel.

A bérkordék, szépen sorban várakoznak.

Közösségi jármű. Jó társaságban szalad az idő.

Ők majdnem berepültek az ablakon

Mielőtt elindultunk, úgy döntöttem, nem lesz más eszköz nálam az úton, mint egy tablet. Ez nagy kihívás volt, mert kb egy héttel az út előtt ismerkedtünk meg egymással. Elfogadtam a korlátait. Sem szuperközeli, sem nagytotált nem tudok fotózni vele. Nincs módom stikában fényképezni embereket, amit annyira szeretek.

Ha tehetem, folyton a kezemben van a iPadom, nehogy kihagyjak valami vissza nem térőt. Így történt, hogy a fejem még ott maradt egy bontásra ítélt udvarban, ahol a házak helyének rajzolatai sejtették a hajdanvolt életet, s az egyik ilyen háznyomban egy hajléktalan vackolta be magát...közben a lábam meg ment előre...aztán, puff!, átrepültem egy méteres ("alig észrevehető", világító sárga-fekete) 30 cm széles betonoszlopon. Az odarohanó emberek komoly arcán láttam, hogy most nekem nem szabadna röhögnöm...annyira komikus volt a jelenetem (na, erről sajnos nincs fotó), s csak tartottam az iPadomat.

Lehet, ha a kezembe veszem, még a siklóernyőzést is kipróbálom.

A hátsó ülésen ülő srác akrobatikus mutatványokkal kápráztatta el a sellőket a vízben, ebben a szerkóban. Nem vált meg a pólójától, mert ő tudja, nem szabad semmit a parton hagyni.

Ez a jellemző közlekedési eszköz, a buggi, mindenféle színekben, jól gurul a homokdűnéken, s nagyon baro.

Ő is egy ismerős arc, indul a business. Van mindenféle stílus, vászon és festék. Hiányzik valami még?

A kókusztej árus is várja: "ébredjetek már föl, strandolók!"

Nincs nagy forgalom...ráérős a reggel.

Esti fényben, amikor a Brodway elkápráztat, észre sem veszem a sok leleményt. Figyeld a palackdekort!

A Brodway (tényleg így hívják a főutcát hivatalosan.)

...és a főutca hátoldalán, egyedül.

Hetti és Ari a holland házaspár majd kifejti,...erre számítottam az este.

Hetti, amikor megismerte Arit, idegenvezetőként járta a világot. Ari garázsok kocsiemelő mechanikájával foglalkozott, munkája kapcsán a világjárás nem maradt el. Egész életük egy szolgálat volt: előtérbe helyezték a családtagok érdekeit, a barátokat támogatták, s alárendelték napjaikat a businessnek. Hettinek komoly egészségbéli problémái támadtak, sok barát eltávozott körülöttük, s akkor úgy döntöttek a saját életüket élik. Hetti választotta ezt a helyet.

Itt nagyon jó a klíma. Hettinek jót tesz a száraz levegő, a napfény, a tenger. Nincs kertészük, maguk foglalatoskodnak a kerttel, s együtt tanulják a növényeket. Vannak olyan növényeik, amelyeket egy épeszű kertész nem telepítene, de nekik csodavirágokat hajtanak, aztán vannak olyanok, amelyek nem élik túl a szeretetüket. 

Ők maguk keveset járnak ki a házból (Hetti nehezen jár), de a ház folyamatosan vendégeket fogad. Semmi business! Kizárólag olyan emberekkel töltik az idejüket, akiket ők választanak. Vannak holland, német, brazil, francia, amerikai és magyar barátaik. Kevés az idő, miért pazarolják? Hettinek új hobbija van, fest, soha nem tanulta...akvarelljei tele érzelemmel. Beszélgetünk a világ dolgairól, a másságról, hogy milyen nehéz annak, aki más, mint a többi "normális". Ők, szülőként is érintve vannak, s ugyan minden támogatást megadnak gyermeküknek, de a világ előítéletességétől megvédeni nem tudják. Bele gondolok, hogy ők a Hollandiában tapasztaltakról beszélnek...s elfogadásban hol tartunk mi, magyarok?

Hetti fájdalomcsillapítókon él (Aritól tudom), folyton derűs, figyel, befogadó. Teljesen levesz a lábamról! Már megint egy példakép!

Mitől könnyű itt élni? Hogy jó az éghajlat? Hogy egy szál gatyában járhatsz? Talán, hogy a saját életedet éled...bárhol vagy. Mert ez a ház, ahol vendégek voltunk, lehetne bárhol. A pálmafák helyett legfeljebb diófa állna az asztal felett.

Hetti (sajnos nem elég jó kép róla, életben sokkal szebb), Imi, Ari

Függő(ágy), sikló(ernyő), csak mi nem csinálunk semmit... Ma megtudjuk, miért könnyű itt élni, házigazdáink kifejtik.

A folytatás sem rossz...Canoe Quebrada! Köszönet Theo és Attila!