Argentin géppel érkeztünk Brazíliába.
Eleredt az eső, leszakadt az ég. Mert Brazíliában vagy rendesen esik, vagy süt a nap. Szokatlanul gyors döntést hoztunk, s beültünk a 10 m-re lévő, "semmikülönös" vacsorázóhelyre a tengerparti sétány mellé. A látóteremben lévő három tv közül csak egy közvetített meccset, a másik kettőben Esmeralda vágyakozott Rodrigo után, miközben a gazdag Julio Armandez fehér nyitott sportkocsijával megpróbálta elcsábítani gyönge szívét.
Nem brazil, de perui M.Vargas Llosa, akinek a Júlia néni és a tollnok című könyve folyton eszembe jut, mióta Dél-Amerikában vagyunk. Az egész mű két történet (történet a történetben) rádiós szappanopera író élete és az általa írt szappanopera folytatásokban, (remek rajz erről a világról)...Aztán Argentínában Evita színészi karrierje is rádiós szappanoperával indul. Nem hagyhatom ki e jelentős terméket, hozzá tártozik a néplélekhez!
Közben a pincér kihozta a halakat, a bort, töltögetett, pakolgatott. Az eső elől már több utcai árus is közelebb húzódott hozzánk. Talán védelmet kerestek a bennünket is megvédő tető árnyékában. Figyeltem, milyen szerény pénzkereseti lehetőség az, hogy valaki a kukoricáját, vagy churruzoját árulja. Még felmerült bennem a kérdés, hogy ezekkel a kerekes bódékkal vajon ott állhatnak-e, ahol akarnak...de a válaszra már nem maradt időm.
A mi szerény, vékonydongájú pincérünk rövid szóváltás után nekiment az egyik árusnak. Rugdosta, elkapta, az ujjait a szemgödrébe mélyesztette, mintha ki akarná tépni a szemét. A fekete srácot sem kellett félteni! Félelmetes volt. Gyors, mint a vihar. Csak nagyon nehezen tudták szétválasztani őket. A brazil szappanoperákban is vannak a jók és a rosszak. Itt, ebben a verekedésben: a fehér pincér és a fekete srác küzdött egymással.
Megettük, fizettünk szépen, s elsétáltunk. A rendőrautó villogó lámpájában még láttam, hogy a szemtanúk meséltek a történtekről. Csupa fehér, csupa szállodai alkalmazott...
Megnéztem közelebbről, mit is árulnak a fekete fiúk...Holnap ki fogom próbálni!
Az ablakunkból a házak felé nézve...