Végre! Lencsevégre kaptam egy igazi lovast, aki nem a túristák kedvéért lovagol az autók mellett, ő nem az első akivel találkoztam...az autópálya mellett húzott el két lovas, mint egy chilei westernben.

A kislányt Manuélának hívják, és tud ám angolul(számolni)! Együtt számoltunk, amikor visszanéztük a róla készült képeket...a tizedik már egy citromtorta volt, majdnem olyan finom, mint Jankáé.

Itt, minden kanyarban meg kellett állni, hogy "fantasztiko!"csak "egy pillanat, egy fotó". Volt, akinek több fotóra volt szüksége, hogy felkapaszkodjon a következő vízeséshez. 

Ez a vízesés csak 10 méter, a következő 30. A víz sebes sodrású, raftingolásra alkalmas folyóban gyűlik össze, s az óceánba torkollik. A kajakosok 10 km-es távot tesznek meg, s onnan visszahozzák őket.

Túravezetőnk (egyedül nem lehet itt járni), megmutatta az allergizáló, mérgező és gyógyító növényeket. Melyik fának a kérgéből főzte nagymamája a hajmosó szert gyerekkorában, melyik a női bajokra, melyik a hasfájásra való levélzet.

Ő Diego Cortes, a túravezetőnk, kicsi beszél angol. Jó srác, megkedveltem. Itt a Cascada de Las Animas hatalmas bírtokon dolgozik heti 5 napot, hétfőtől szerdáig Santiágóban. A téli szezonban (július, augusztus) mást dolgozik. Bírom, hogy ilyen lazák, nem görcsölik halálra magukat...ha nem ezt, akkor azt! Sportol is mindenfélét, de a favorit sportja az evés...Ugye, meg sem látszik rajta?

A telepen vannak itt hagyott, vagy összeszedett állatok, akik már nem képesek visszatalálni a sajátjaikhoz. Pl. Ez a sas (rejtvény! Na, hol van a képen?), sasok, az egyiknek eltört a szárnya, a másik megvakult. Egyik sem tud repülni, pedig kiegészíthetnék egymást...A pumának az anyukáját ölték meg a csúnya sápadtarcúak. A rács mögött a függőhíd. Szeretnék otthonra is ilyet. Izgalmas átmenni rajta, mozog.