Azt már megszoktam, hogy a szmogos levegőtől többen kiköpik a tüdejüket. Dícséretes, hogy az újabb járdáknál van rámpa a mozgássérülteknek, babakocsiknak...De hogy a Shanghai Múzeumhoz 3 emeletnyi LÉPCSŐN lehessen átjutni a soksávos autópálya fölött, az elképesztő! Babakocsit cipelő apuka jön szembe... Ez normális? A látvány amúgy, ha már a felüljárón vagy, lenyűgöző. Alattad a piros lámpa, előtted a felhőkarcolók erdeje, s te az ég és föld között...De miért nincs lift, vagy mozgólépcső a futurista világban. Az ember nem számít?

Ugyanezen az úton, árusokkal, őgyelgő túristákkal zsúfolt, lepukkant óvároson keresztül jöttünk, láttunk egy balesetet. Kisfiút ütött el egy motoros. A szülők fölkapták a babát, s kiabáltak. De nem a motorossal, hanem a gyerekkel, aki megijedt, és sírt. A motoros megbocsátott nagyvonalúan, s elrobogott. Elgondolkodtató volt a jelenet, mert rögtön több dolgot is mellé rendelhetsz. A hierarchiát pl. A gyalogos és a motoros, a szülő és a gyerek, vagy az idegen és a családtag... Minek van nagyobb értéke?

A TISZTASÁG Már említettem, hogy mindenütt nagy a tisztaság Kínában. közintézményben, utcán mindig látsz valakit, aki letöröl, felmos, kiürít, lehúz...A múzeumban a korlátot is takarítják. Épp a vitrin előtt állok, s egyszer csak benyúl elém egy szorgos kéz. Hírtelen mozdulattal vizes ruhával töröl egy lendületeset...és már semmit sem látok a ming vázából. Van, hogy az élet bezavar a művészetbe.

Tiananmen téren is fontos a tisztaság...EZ A KÉP  MÁR  A  MA KEZDŐDŐ LEGNAGYOBB  NEMZETI ÜNNEP a népköztársaság kikiáltásának ( 1949. október) ünnepét hivatott felvezetni. A Hongkongi események miatt még nehezebb internetezni, lehet, hogy nem sikerül több képet, szöveget elküldenem.... Itt minden szép és jó és nagy és vidámak az emberek!