1.

CHRISTIAN BOLTANSKIról a chilei fejezetben kellett volna írnom, hiszen az ottani Szépművészeti Múzeumban állított ki, de nem akarok átlépni rajta, így visszatérnék. (Ha a netre felmentek, találtok róla sok anyagot.) Munkáival először Párizsban találkoztam, élesen emlékszem rá, akkor le is fotóztam. Sajnos most nem lehetett, pedig nagyon izgalmas volt. A személyiség eltűnő jegyeivel foglalkozik. Ki ne gondolna arra, hogy milyen fontos az arc? Nüansznyi különbségeket képesek vagyunk megjegyezni...és mennyire személyes tud lenni! A személyesség hogyan porlik el, és megy át a közös emlékezetbe, talán így foglalnám össze. A kiállítás utolsó állomása egy valódi laboratórium, ahol felveszi(k) a szívhangodat (mert mindenkinél más, minimális eltérést mutat), s ezt a szívhanggyűjteményt átadja a művész egy Japánban létező intézménynek. Ezt ott gyűjtik, tárolják, használják. A szívhangok gyógyító erejében hisznek (mellesleg az egész kiállítás háttérhangja a szívverés volt). Nagy élmény! 

Ez a levetett ruhakupac sokféle erős érzelmet vált ki az utcáról érkezőből. Zavarba hoz, elgondolkodtat...megérint.

A könyvben a lap alján regisztráltam. A szívhangokat felvevő "laboratórium" zárt szoba, sorszámot kell húzni (ez is része a sokkolásnak, hogy legyen időd sorszámként is gondolkodni) A kiállításon másutt is jelen a számoló, az időtmérő gép. Az időnk nem végtelen! 

2.

ANTONIO BERNI, az argentínai MALBA bombasztikus kiállítása, az életmű 3 részben.

A kiállításon yomon követhető hogyan alakult a realisztikus munkásábrázolásból ez a sajátos stílus. Két részben, a két főszereplő: Juanita, a szegény fiú és Ramóna, a kurtizán. Egy külön terem foglalkozik egy korai mű( falfestmény) kiemelésével, a múzeum falába építéssel, restaurálással.

3.

GRECO, a kedvencem, a Bellas Artesban ( Buenos Aires) 

4. FRIDA KAHLO egyik önarcképe a MALBAban