A "francia" elegáns negyed felől közelítettük meg. Meglepett, hogy ennyire a város szívében van a temető. Nemcsak az én opcióim között szerepel, hanem egy fontos idegenforgalmi ajánlat.

A filmre már nem emlékszem, egy krimiben láttam, hogy kiváló hely itt, ezekben a sikátorokban eltüntetni az áldozatot. Talán Imi is ugyanezt a filmet nézte, mert nehezen állt rá, hogy visszafelé egy másik úton menjünk. A bejáratnál kapsz térképet. Evita helye vastag betűkkel kiemelve, a Duarte családnév bizonyára keveset mondana. A sikátorok utcácskái egy központi téren találkoznak. Vannak különböző komfortfokozatú kripták. Van olyan, amelyikben szabályos kis oltár paddal, lépcső vazet a pincébe, s vannak egyszerűbb építmények. Furcsa, hogy láthatóak a koporsók, vannak frissebbek, letakarva fehér, hímzett lepellel. Szokatlanságot fokozzák a kertecskék, a rések hiánya a sírboltok között. A különböző stílusban és magasságban épülő egymáshoz ragasztott építmények adják a zárt utcácskák falát, egyedül végig menni itt, valóban földöntúli élmény...csopa élettelen szobor vezet, szomorkodnak, vagy fenségesek. Jellemzően koporsós, de vannak urnákat tartalmazó családi kripták. Ha a neveket olvasod, láthatod, itt a világ összes népe képviselteti magát. A legtöbb azonban az olasz, spanyol név.

Evitát minden nap látogatják(mi is). Állandóan friss virágokat helyeznek el a sírján.

A temető melletti templomot is érdemes meglátogatni. Azóta már fel is mostak( mint dokumentáltam az előző bejegyzésben)