J.R., a zseniális streetart művész (bizonyára láttátok valamelyik projektjét), hatalmas fekete-fehér portrékkal rakja tele világszerte, lebontására ítélt épületeket, v. falakat. Ezek az arcok szembe néznek velünk. Az értelmetlen szembenállásunk döbbenetes jelképei, kereszténnyel a muzulmán néz szembe, az arabbal a zsidó, a gazdaggal a szegény, vagy csak egy arc (néz)...gondolj, amit akarsz, de nem vonhatod ki magad a hatása alól.

Vannak mégis emberek, akiket annyira felháborít, hogy dühösen szaggatják le a képeket. "A szabadsághoz az is hozzá tartozik, hogy letéphetem"

Mindig csak az egyik oldaláról nézzük a dolgokat. Valaki valakiket terrorizál, s meg van róla győződve, hogy csakis az ő igaza az igaz. Ha valamiért, ezért tetszett a los angelesi szellem, s a kiposztolt plakát.

Ez a kép hordozza nekem a legtöbb emociót. A fiú, aki egyedül áll nyuszijelmezben. A fotózáshoz nagyon készséges, nyugodtak a mozdulatai, de törékeny és magányos.

A harsányabb, magamutogatás volt inkább jellemző. A legjobban a homoszexuális fiúk vonják magukra a figyelmet: csupasz fenék, csupasz felsőtest. Nem agresszívek, de minden alkalmat megragadnak, hogy mutogassák magukat. Engem egyáltalán nem taszított, inkább elgondolkodtatott...olyan volt, mint a pigment a festékben. Ha nagyobb területen oszlana el, halványabb lenne a szín.

A szexualitás mindenkinek a problémája, az élet legnagyobb mozgatója. Miért kéne érzéketlennek lenni, vagy nem elfogadni a másságot? Honnan tudod, milyen érzés másnak lenni? Ha tehetném, megtenném, hogy esélyt adjak minél több embernek, hogy úgy éljen, ahogy szeretne. Ha a fiúkat szereti, akkor a fiúkat, ha a lányokat, akkor a lányokat...szeresse. Ne gyűlöljön!

...Semjén egy közszereplő, szemben velem...s biztosan nem tetszene neki L.A., vagy rosszul gondolom?