Az állatkertben ismét korosztályi elcsúszásban voltunk, ha a kisérőket leszámítjuk, az átlagéletkor 3 és 7 között volt. Amúgy zseniális a térszervezés, a konzumálás kivédhetetlen: minden út üzleteken, büféken keresztül vezet. Én nem nyafogtam a plüssdínóért, de ennek egyetlen oka volt, hogy azokat a dínókat, amelyek tetszettek, nem lehetett haza hozni. Ezek az út mellett rikoltoztak, mozogtak és műanygból voltak. A legtöbb gyereknek az igazi állatkerti élményt ezek adták, a szülő hiába próbálta figyelmüket a "helyes" irányba terelni.

Az sydneyi állatkertnek pazar a fekvése! Domboldalon kezdődik, s az óceánnál végződik. Fönt kezdtük (buszvégállomástól), lent fejeztük be a kikötőben.(hajóval tovább). Libegőzni is lehet, ha gyorsan akarsz végezni. Mi elsősorban Ausztrália állataira voltunk kíváncsiak.( Nem tehetek róla, de a gorillák a legizgalmasabbak, minden nap edzik az értelmüket, s mobiltelefont lehet nekik adományozni)

Ami kengurut láttunk előtte vidéken, fotózni ugyan nem tudtuk, fürge volt, hatalmas sziklákat ugrált át, és még az erszényében is volt kis kenguru. Az ittenieket valószínűleg szedálják. Wombatot is láttunk elötte, sajnos elgázolva az út mellett, de így is sokkal több élet volt benne, mint állatkerti rokonaiban. (Szegény, biztosan nagyon megijedhetett, mert összekakálta magát). 

Láttunk kacsacsőrű emlősöket, krokodilt, amely akár 5 méterre is megnőhet, mindenféle éjszakai állatot, pelikànokat, fókákat...és koalát. A koala, nemzeti jelkép, védett állat. Olyan magasra mászott, hogy alig lehetett körvonalait megrajzolni. Sajnos, nem tudtam megsimogatni, de még nem adom fel! A kenguru is nemzetjelkép, de nem védett állat. Azt megigérem, gasztro blogot nem írok a kengurulevesről.

Az éjszakai állatokat sikerült érzékletesen közel hozni. Egy átlagos, elcsendesedő, békés otthon, (akár ez a mi mostanink) szolgált a népes élővilág bemutatásának háttereként. Jó lenne előbb elaludnom, mielőtt az éjszakai állatok tömegei megindulnak!