Visszamentünk, hogy az ausztrál művészetet megnézzük. Gyorsabban haladtunk, mint gondoltam. Vajon az angol festészet, egy- két névtől eltekintve, miért nem olyan jelentős a világ műtörténetében? Itt most döntően "angol" művek szerepeltek. Érdekes volt, hogy a kort a francia impresszionistàk szemszögéből látjuk általában, akiket jól ismerünk és tudjuk, hogy a hivatalos Szalon mellett állítottak ki. Most az eddig nem ismert oldalt, a Szalonban kiállított képekbő láthattunk műveket. Ez valóban izgalmas volt, látni, nem csak tudni, mi volt akkor a hivatalos, megbecsült művészet. Kb ez a feeling lebegett az egèsz kiállításon. Rengeteg akademista kép. Néhány L.Freud (Bécsben lláttuk) F.Bacon önarckép ( új volt nekem, nagyon tetszett), Picasso (már nem izgalmas),...s ismét az aboriginal! Festett fa síroszlopok, képek! A bevándorlók nehéz egykori életét megörökítő festmények élethű képet adtak, szinte érezni lehetett a lenyírt gyapjú szagát (Tom Roberts: Birkanyírás) vagy a szabadtűzben pattogó rőzse hangját.

Kirchnert, a kedvencemet ki ne felejtsem!