Az útunk során azt tapasztaltam, hogy ahogy beljebb megyünk a megismerésben, egyre jobban értem, megértem, megkedvelem azokat a helyeket, ahol vagyunk. Valahogy struktutálódik a rendszer, vannak tájékozódási pontok. Argentína nem ilyen. Sokszínű, de katyvaszos. Valami hamisság van benne. Lépten nyomon átvágnak, de ez önmagában még jópofa is lehetne, de nem az. Már a belépésnél a határőr arrogáns és mosolytalan volt. A hivatalban, ha beszélnek hozzád, nem néznek rád. A tangó, ami országimázs, csak a külföldnek eladandó portéka. Sok jó dolog van, erről igyekszem beszámolni, de nem élnék itt. Sokkal inkább Chilében (csak ne lenne olyan gyakori a földrengés!) Még van három napja Argentínának, hogy összekapja magát!

GALERIA PACiFICO, a látnikell bevásárlóközpont és GRAND CAFE

A kioszk, ahol a joghurt és a cigaretta mellett, kis boxokban nyugodtan lebonyolíthatod a telefonhívásokat. Soha nem tudhatod azonban, ki figyel a háttérből...(a paparazzo pl.)

Csoda épület, exkluzív árak

Készülünk a karácsonyra. Jó lenne több tucat Swarovski dísz a fára, ugye?

Ha a fiúk itt vannak, ki van az üzletekben?

A lányok tutti, hogy ezt az öt magasszárú cipőt az árleszállításon lőtték. A képen csak 3, kettő már áttért a zebrán. Mérget vennék rá, hogy barátnők!...

A vásárlás után exkluzív túránkat folytatandó, exkluzív áron az Il Gran Caffeban a ház specialitását ettem, amelyet négy generáció hozott össze...Hát, erről sem lesz gasztroblog.