Amikor megérkeztünk, nemcsak szokatlansága miatt, hanem a ruhákhoz gondolatban megrajzolt életpályák miatt is, nem szerettem a hagyományos dubai viseletet. A nők lefátyolozva, talpig feketében, a férfiak talpig fehérben. Véletlenül sem fordítva! A nők legyenek nők, mert Allah azt mondta, a férfiak meg férfiak! Aztán teltek a napok... (pontosan 2és fél), s már egyáltalán nem látom olyan borzasztónak. Kezd tetszeni! (Ez kissé ijesztő...Ennyi empátia, nem túlzás?) Mielőtt szabadságharcot vívnék az itteni nőtársakért, észre kell vennem EZEK a nők nem tűnnek boldogtalannak. Allah és a férjek szeretetét és megbecsülését élvezve, nem kell dolgozniuk, hogy maradjon erejük figyelni szeretteikre és önmagukra. Az abaja alatt pedig e legszexibb darabokat viselhetik. Zseniális kontraszt! Ebben van valami izgató! Hatásos is lehet, mert azt monják, a dubai-i férjek hűségesek. Erről meggyőzött a tekintetük, ahogy asszonyaikra néztek. Büszke szeretettel, gondoskodva kisérgették a bevásárló központokban, gyakran karjukon a gyerekkel. A személyes beszélgetések még inkább árnyalták a képet...