A negyedik nap tapasztalata már megengedi, hogy IGAZSÁGként közöljem, itt a reggeli fény MÁS! Olyan, mintha felkapcsolnák a villanyt. Hirtelen, egy pillanat alatt (már éppen szomorkodnál a borús idő miatt) megváltoznak a fények. Élesen ragyog minden. Este ugyanazzal a mozdulattal leoltják a villanyt, kezdődik egy másik élet...(de erre ugye, nem vagytok kiváncsiak?) 

A mai nap a közlekedéssel telt, még mindig az orromban érzem a (83-as!) benzin szagát. Valparaiso és a vele összenőtt tengerparti város volt a célállomás. Valparaiso sokak számára ismerős név, 2010-ben hatalmas földrengés rázta meg a várost (497 halott, sokan eltűntek). Azóta újjá éledt, rengeteg túrista keresi fel. A különlegességét adja, hogy a város 40 valahány dombra épült, s a meredeken emelkedő dombok tetejére (30valahány) sikló visz fel. Nem lehet betelni az izgalmasabbnál izgalmasabb színes utcácskák, zegzugok, kis kávézók, üzletek látványával. A kikötő egy egészen más karakter: nagy terek, nagy hajók, történeti stílusú hivatalok, modern üvegpaloták. 

Valparaisoban a hatalmas kikötő miatt nem lehet fürdeni, a közeli fürdőváros, Vina dél Mar kellemes, jellemzően új építésű szállodáival, lakóépületeivel várja a látogatókat. Ha valaki a régi kastélyokat kedveli, abban sincs hiány, sem parkokban, üzletekben. Már csak az ingyenes parkolás miatt is megéri ide jönni. (hogy a szezonban mi van? azt nem tudom)