Wollombi szobrai ilyenkor tavasszal (október, november) sok művészt és turistát vonzanak. A környék inspiráló, a kezdeményezés olyan sikeres, hogy már másutt is követőkre talált. Van egy bizottság, ahova a beadott pályaművekben a szobrokat a környezetükkel együtt kell bemutatni.

A környék tele szobrokkal...most állítják fel őket, de vannak az előző évekből itt maradtak is. A kulcs, a szobor és a konkrét táj! A szobrok párbeszélnek a tájjal, némelyek kiemelkednek(kontrasztban), mások belesimulnak a környezetükben. Van mesélős, van téri hatásokra játszó szobor. Ha el kezded nézni őket, azon kapod magad, hogy időnként egy egy tereptárgyat, ott hagyott gereblyét is szobornak nézel. Miért baj ez? Most jön a lényege az egész monandómnak! A szobrász, olyan, mint egy idegenvezető. A művek arra szólítanak, hogy sokkal bátrabban és behatóbban vizsgálódj, ugyanis körül vagy véve vizuális információkkal, vizuális poénokkal, egymásnak válaszoló téri formákkal...Egy idő után, már szobrász nélkül is találsz magadnak ready madeket. A szemlélődéssel, a lelassulással, a vizuális információk beengedésével örökké kiállításon érezheted magad, és ez szuper!