Az első dolog, amivel bosszanthatod a szüleidet az, hogy folyton fölteszed a miértjeidet, de már a válaszra nem is vagy kiváncsi. Aztán jön az a kor, amikor mindent elfogadsz úgy, ahogy van. Egy ilyen utazás képes arra, hogy kizökkentsen a rutinból, s újra föltehesd az elfelejtett miértjeidet, amelyek lehet, hogy a megszokott életedet bombázzák. 

A design soha nem lehet öncélú szépelgés. Van-e legjobb forma? Hogyan is lehetne összevetni a kés-villát az evőpálcikával? Melyik a jobb? A kínai konyhában minden apróra van darabolva, fölösleges a kés. Nem lenne kínai konyha pálcika nélkül! Látni, ahogy ausztrálosodik az angol ház. Sokkal nyitottabb, az éghajlat megengedi, hogy többet töltsenek a szabadban. Az angol porta nem importálható egy az egyben Ausztráliába. A használat megteremti a maga formáját. Figyelni kell, hogyan rajzolja át az élet a tárgyainkat! Miért más itt valami, mint otthon?

Ha a világban járunk-kelünk, egyezményes jelek alapján tájékozódunk. Tudjuk a WC, ha szoknyás, az a lány, a nadrágos, a fiú wc. De ki fog 50 év múlva szoknyát hordani? Senki nem fog emlékezni a jelek eredeti jelentésére. Így van ez az aboriginal művészettel. A kis jelecskék, motívumok még az őslakósok számára történeteket mesélnek, de a legtöbbünknek szép, színes minták, amiből táskát, kendőt csinálunk.

Lehet, hogy a táj is jelez? A vörös sivatagból kiálló magányos, kezeket formázó, feketére égett facsonkok..rajtuk a megkapaszkodni akaró új hajtásokkal. Lehet, hogy visszafelé is igaz, hogy a látvány leképezi a sorsokat? A sivatagi tájkép mesél az ottani emberek életéről?