Nem vagyok Kína szakértő, csupán az első benyomásaimat próbálom rögzíteni addig, amíg frissek és erősek. Valóban egészen szembeötlő ez a kettősség, alul (szó szerint és átvitt értelemben is) zajlik az élet; van kosz, zsufi, nagy köpések, jól megpakolt triciklik, szagok, testkontaktus, és fönt; hitech, tisztaság, rend. 

A konyha elképesztő! Változatos; a kacsanyelvtől a malacbőrön át a legkülönbözőbb tengeri herkentyűig, a mangótól a kókuszon át a még soha nem látott és kóstolt növényi alapanyagokig, van itt minden! Talán 17 nap kitelik belőle, s nem fogjuk vágyni a jó kis hazai paprikáskrumplit. Talán...

Ma igazi tea-szertartáson vettünk részt. (Apropó! A reggeli főtt tojást is teába főzik.) a szertartásnak rengeteg kelléke van. Nem fogok haza vinni egyet sem, de már, ha a kínai piacra elvetődöm, tudni fogom, mi, mire jó. A hosszú ceremóniát nem írom le, lényeg, hogy az első forró teavizet az edény kapja, amit kiöntenek, aztán jön az igazi. Szűrő nincs, ez is csak egy civilizációs ketyere, ami azért született, hogy lehessen vásárolni! A teafű fajsúlyánál fogva elválik a teavíztől, Vazeg! 

A hagyományoktól itt is próbálnak szabadulni. Idegenvezetőnk nagyanyja hagyományos kínai medicinát alkalmazott, (van ilyen üzlet is, több emeletnyi kígyó- béka bolt!), de itt a felvilágosultságot az európai orvoslás jelenti. Ezt az érzést ismerjük a jó öreg szocializmusból. A nagymama még vallásos, de mi már sokkal okosabbak vagyunk. A nagymama itt budhista volt, ma a vallásosok többsége itt budhista.

Imádom az itteni kommunikációt! Nagyon kedvesek, de az angollal a "födszinten" nem megyünk semmire, de kínaiul 2 szót megtanultunk. "Seh...seh, nihaou". Ez mindent visz!